Rihanna koncert - egy millió a semmiért.

 Jómagam nem voltam kint a koncerten, jobban érzem magam, ha a szobámban pogózhatok egy I See Stars számra magányomban - nem tudok pogózni. Meg nekem nem ér meg 20.000et hogy tömegnyomorban nézzek egy mozgó pontot a színpadon, a dobhártyám beszakadását pedig a fülesem is tudja biztosítani, 3000 forintért, internet előfizetéssel, otthon :)

 Történt egyszer, hogy a "Sziget" elhozta nekünk Rihannát. Jó drága pénzért, egy millió dollárért, mely azt hiszem, a legnagyobb befektetése volt a fesztiválnak, hiszen áramlott be a cash mint az állat a szervezőkhöz, teltházat, s húszezres tömeget sikerült összehozniuk. S ez a húszezres tömeg megveszi a 800 forintos sört meg a kétezer forintos hamburgert. Lássuk be, ezen is többet nyertek a szervezők, mint amennyit belefektettek.

 Tudjátok, kevésbé népszerű, hypolt emberek rohadt jó hangulatot tudnak csinálni. Vegyük a TheGazettE-t. Ruki végignyalja lassan az ujját, a fangirlök pedig szivárványt hányva ájuldoznak a látványtól. Nem ismerik sokan őket Európában, de azért igazi műsort nyomnak otthon, Európában, s akár Kínában is (S tudjuk, a Japánok és a Kínaiak szívesen kirobbantanák egymást a téridőkontinnumból) . Vagy a koreai poppénekes srácok, oké, néha túl sok a fanservice-nek használt kockahasuk, de lássuk be, értenek hozzá. Na meg 96Neko, kinek arcát, haját, sőt fizikai valóját se láttuk, rá tud venni hogy a metrón teljes közönség előtt álljak neki twerkelni  playbackelni. Mint lovas ember, jobbnak találom, ha a fenekem nem mozog, hanem próbál a vízszintes síkjain utazgatni a nyereg/szék és a felfeleirány között.

 Na jó, gyerekek. Röviden foglaljuk össze mi történt a Rihanna koncerten:

9:30 - A szigeten várakozó tömeg várja hogy megjelenjen imádatuk tárgya. Néhányan az első sorban már bekötik maguknak a katétert, hogy könnyitsenek magukon, várakozás közben.
10:00 - Miss Rihanna beriszálja magát, majd neki áll playbackelni. A táncosok rázzák magukat
10valamennyi - kapunk egy kis twerket. A pantsu villan, a közönség sóhajai pedig a bugyinak szólnak, nem a Barbadosi énekesnő szépen formált fenekének (ilyet egy hentaiban  animében is láthatsz)
10amennyi - folytatódik a kínszenvedés, rengeteg üresjárattal. A zenei élmény olyan mint egy falúbúcsun amikor Fapados Marcsi és a rozsdás hegedű énekelgeti legújabb slágereit egyenesen a Sokol rádióról :).
10akármennyi - A tömeg oszlik. Hamar előre kerül az aki hátra állt, a maradék tömeg pedig elsunnyog inkább kártyázni.
11 - Rihanna előad három dalt, majd a halk taps után levonul a színpadról.

 Na gyerekek, megérte?

 Hatsune Miku jobb műsort csinál, holott a szerencsétlen nem is él! Ugyan annyi pénzért (kb 10.000 jenért) eljutsz neki egy koncertjére, ahol ha igazi rajongója vagy, élvezetedet leled a műhangjában, a hologram valójában. Kerek, másfél, két órás előadás, profi stábbal, rengeteg rajongóval, igazi dalokkal, bulira valókkal, szomorúkkal. Rihanna viszont csak egy egyveleget volt képest az egymilliójáért elnyögni.

 Bár nem tudok teljes élménybeszámolót adni, de azért mégis kiakasztó, hogy Amerika és a Nyugat azt hiszi, a magyaroknak jó lesz a szemét is. Mert ez minden volt, csak minőségi előadás nem. Egy C kategóriás anime openingben több elvezetett lelt volna  a tömeg, mint Rihi playbackjében. Semmi se bizonyítja jobban az elégedetlen kommentek sokasága. Sőt, volt aki be se jutott a koncetre, mert túl sok jegyet állítottak ki a nemtudomennyi férőhelyes helyszínre...
 Minden esetre köszönjük Rihanna hakniját, a gázsiját a backstage-ben átveheti... várjuk a Csajágaröcsögei bucsúra is :)

Minden esetre gratulálunk :D 

Bocsánat a trágár stílusáért a kommentelőnek, de ennyit erről az egész hyperól ami a sziget körül van

Ameddig egy Jrock banda jobb hangulatot tud csinálni mint Rihanna a maga millióival, ne mondjátok ,hogy ízlésficamom van -_- ;)

Moscow Squer's novells

Nyitottam egy novellablogot, melyen mostanság elkövetett hülyeségeim jelennek meg novella témában. Mióta jelentkeztem a 300as kihívásba, ráállt a kezem a novellákra, s nem tudok velük leállni ^^

A moszkvatéri novellákat itt találjátok meg: http://moscow-squer-novels.blogspot.hu/

Önbántalmazás - Filózgatás. (Később ebből novella lett nem baj XD)

 Additív dolog az önbántalmazás, az egész azzal kezdődött nálam, hogy telefonnal ütögettem a térdem, karmolásztam magam - most már egészséges vagyok nyugodjatok meg, nem fogok meghalni :D
 De mint tudjuk az önbántalmazás romantikus, a depresszió egy herceg. S ez csak egy ferdített valóság, hiszen a Depi nevű herceg a pokolba visz, az önbántalmazás romantikája meg abban tevődik ki, hogy annak a zenéjére vágod magad, akit annyira imádsz. Vagy nem. Csak ülsz a tévé előtt is bambulsz ki, s valami értelmes elfoglaltságot keresel. Hisz egyedül vagy otthon, mimásnak jöhet el az ideje...
(Cikknek indult, novella lett belőle)

 Csórjunk egy pengét. 

 Nem adok tippeket, nem akarok senkit se arra buzdítani hogy legyen öngyilkos, bántsa magát. Más értelmesebb elfoglaltság is van, minthogy vagdosod magad. Eszel egy fagyit, játszol, barbizol - hisz úgy is egyedül vagy, senkinek se fog feltűnni hogy 25 évesen barbikkal játszol - de te mégiscsak a kezedbe veszed a rohadt pengét. Ha odamehetnék felpofoználak, s kivenném a kezedből azt a vackot. Csúnya dolog, pfuj. De tudom, hogy nagy csatát küzdesz.
 Végül is az a rohadt penge igazán csábító. Mint valami sütemény, amivel kényezteted magad, csak láncos ostor, mellyel kínzod a lelkedet. De végül is jót tesz, hisz fáj, és az jó dolog. Persze neked is. Nekem is az volt, de amikor egyik szerettem befenyített hogy megöli magát ha tovább vagdosom, átértékelődött eme szenvedély. Persze neten támogatnak a haverok, hogy egy hős vagy. Rohadtul nem láttad még az arcukat se te idióta! Talán azt akarod, hogy ismeretlenek elismerjenek azért amit tettél? Hogy kinyírod magad, szétroncsolod földi porhüvelyedet? Romantikus.
 Visszaemlékezve élvezetes volt nézni ahogyan vérzek. Ahogyan folyt ki a vérem, s törölgettem, éreztem, hogy nem a pokolban vagyok. Kijött belőlem egy adag bánat, az érzéseim. Nem fájt. Nem is emlékszem már a vágásokra, csak arra, ahogyan nézem a "művemet".
 Felíratok, karcolt számok, hatalmas hegek. Pie felírat a térdem felet, ami Dienak indult. Nem sikerült szépen megvágnom, de legalább... biztos valami nem engedte. S nem buktam le! Senki se tudta! Zseniális vagyok, nem? :)
Na jó drágaságom, szépen most azonnal abbahagyod. Azt gondolod ha a pengét a bőrödhöz érinted jobb lesz minden? Dehogy. De ha akarod csináld.
 Egy vágás, két vágás, három vágás. Folyik le a véred a földre, összekeni az ágyterítőt, a parkettát, s anyád perzsa szőnyegét. Ki fog érte nyírni... még több ok hogy vagdosd magad.
 Ja otthagytak randin s szétvertem magamnak a kézközépcsontjaimat. Szerencsére nem vittek röntgenre, így nem derült ki a kis titkom, hogy a Galaxy pocket neom fél kilója lett kicsiny kezem csontjainak veszte. Aztán meg képzeld el, egy fiúért, aki tényleg rendes volt, elkezdtem vágni magam úgy október környékén. Először csak a talpamat, de egyre feljebb terjedt, mígnem a bal lábfelem eltűnt a hegek között. Ez kell neked most komolyan? Első néhány vágásod ez, még visszafordulhatsz az őrületből.
 De te folytatod. Baka...
 Tudod mennyi értelme van az életnek? Hát nagyon semmi de biztos van valami értékelhető benne ha egyesek 80-90 évig élnek ezen a földtekén. Hidd el valami értelme biztos van a te életednek is. Nézd, nekem nem biztos, hogy lehet gyerekem, szinte semmit nem ehetek, de azért próbálok élni.
 Leülök melléd. Te nekiállsz gondolkodni, visszariadsz a vértől, ami áramlik ki a kezedből.
 Jön egy SMS. Valami idióta megint, rádírt, hogy öld meg magad. Nem normális ember az biztos, de te se vagy normális ha megadod neki azt az örömet, hogy vagdalsz.

Itt állok melletted egy szopszichopatával aki arra késztet hogy vagdald magad, hahó!

Valaki mentsen meg!

    Tudod a lelkeddel magadra vagy hagyva. Az agyadban ugyan futnak az idegek, gondolatod, a lelked más sugall. S bármelyikre hallgatsz, a másik tuti, fogni fogja a fejét.
 Kezdek túlcsurdulni. Azt hiszem idegösszeomlást kaptam
 A belgyógyászat gyakorlatot egyszerre élvezem, és szívem szerint kihagynám. Élvezem, mert sok a meló, új dolgokat tanulunk. De egyfelől elegem van belőle. Az, hogy látod, hogy romlik le egy beteg állapota, hogy tudod, nem mondhatsz semmit se, hisz neked kell reményt adnod a családnak, hogy talán van még esélye a betegnek.
 Néha kapok pánikroham-szerű dolgokat, ez olyan mintha asztmaroham-hisztiroham keveréke lenne. Legutóbb Angelen, egy 170 centis, nagyon békés lovon történt meg. Megbotlott, én pedig nem kaptam levegőt. Úgy éreztem ledőlök, oktatóm pedig nézett rám. Nem tudom melyikünk volt idegesebb - Angel, vagy én - de nem bírtam koncentrálni.

Angel drágám. 

Sok mindenből próbálok erőt meríteni, de már a végén járok. Páromra alaposan ráhoztam a frászt - ne haragudj, nem akartalak megijeszteni - amikor hirtelen rám tört a sírhatnék. Nagyon közel járok ahoz, hogy teljesen összeomoljak, lefeküdjek, s fel se kelljek. Persze mindenki előtt jó pofizok, ritkán vagyok egyedül, akkor viszont inkább alszok, próbálom elfelejteni a problémákat. Sosem voltam ennyire magam alatt, mintha rengeteg földet hordanának rám.
 Egy hetet kellene kibírnom már csak a gyakorlatból, de egyre rosszabb minden. Úgy érzem, minden elszívja az erőmet, mintha egy vámpír rám mászott volna, s addig szívja az erőm míg meg nem adom magamat.

 Nem tudom mi ez. Hiába próbálok visszakapaszkodni a régi énemhez, ami voltam még kilencedikben, suli elején, az már megszűnt létezni. Mint mondtam, egy személyiség rengeteg rétegből áll, sok mindenből épül fel. De hogy lehet hogy valaki egyik hétről a másikra, hirtelen elveszíti a régi énjét, magába fordul, s úgy dönt, a legjobb ha kezébe vesz egy borotvapengét, s minden csalódását megörökíti magán? Bevonulva a WC-be, bevackolva, zenét hallgatva, magát nyugtatgatva ejti a vágásokat, s közben semmi érzelmet nem érez. Csak fájdalmat, ott lent, a gyomorszájánál és a szegycsontjánál. Megtalálsz néhány akkoriban írt történetet, s ámulsz, mennyire elvesztetted magad. Két árnyalata lett a személyiségednek, egy vidám, előadott rész, mely néha keveredik igazi boldogsággal, s egy depresszív én, melyet megpróbálsz egy álarc mögé rejteni.
 Hazaérek, leülök a gép elé, és az lehetek egy kicsit, aki szeretnék lenni. Lucykee, Zita Zebraheart, Lucy Bluecake, vagy akit szeretnék.

 S rá tudom fogni valamire. Egy apróságra, hogy kimerült vagyok, persze ezt senki se veszi komolyan. Ha meg előrántom magamból azt a depressziós ént, aki vagyok, megy a haragvás, hisz még mindig gyerek vagyok, akinek nem lehet problémája.

 Depresszióról írsz? Írj nekem. Tudok segíteni, de tuti hogy elküldesz az anyámba :P Ez az igazi depresszió, nem az hogy találok egy jó pasit és elmúlik. Nem az, hogy megpróbálom megölni magamat, s hirtelen minden happy lesz. Egy érzelmi hullámvasút, melynek nincs vége, folyamatosan küzdesz magaddal, hogy végre ne adj fel semmit, de annyira nyomja a lelkedet, hogy nem bírsz végigvinni egy jó ötletet sem. A gyógyulás meg nagyon nehéz. Gyógyszert rá? Leépíti a személyiségedet, nem is beszélve róla, hogy egy rohadt drog. Aki azt hiszi a depresszió vicces és romantikus nagyot téved. A depresszió a lelkednek betegsége, nem egy múló állapot, melyet egy jó pasi meg tud gyógyítani, csak azzal, hogy jóképű. Sokat javult az állapotom, amióta együtt vagyok a párommal, de ez még csak a gyógyulás eleje. S mindig történik valami ami visszaveti az embert a gyógyulásban :/

Andy édes pofájára - karakter alkotás pron

  Gondolkodtatok már milyen arcot vágna kedvenc énekesetek, ha megtudná miről álmodoztok vele, milyen fanfictionokat írtok róla, esetleg összehozzátok más énekesekkel? :)

 Nem árt ha néha fanfictionozunk. Sok időt megtakaríthatunk, ha a karakterünk egy kinézett ember, könyebben meg tudjuk alkotni. Mivel a külsőt már előrántottuk egy énekesről/zenészről, nem lesz nehéz. Adunk a történethez megfelelő személyiséget neki, ha okosak vagyunk feltérképezzük az adott ország kultúráját, s arra pofozzuk rá a karakterünk személyiségét. Ezt persze egy normál karakternél is meg kell tennünk. 

 Ami a legjobban idegesít a bloggos "könyvírásban" hogy minden bloggon van egy "Szereplők" rész. Ott pedig a legátlagosabb és leggyönyörűbb, modell jellegű lányok pózingolnak, van amelyiket hatvanötödszörre látok, de nem baaaj. A karakterek többsége hasonló sablonra van felhúzva, mert minden romantikus történetbe kell egy rossz fiú, egy ártatlan lány, egy barátnő, egy utáló, néhány töltelékkarakter, anyuka. Fontos hogy a jó lány legalább FÉLIG árva legyen, vagy a szülei el legyenek válva, hogy még inkább tudjuk sajnálni, ne jöjjön ki az anyjával, ezért érezzük át a helyzetét. A rossz fiúval összejön a jó lány, aztán szakítanak, aztán újra össze jönnek. 

 Ezt jól esik az embereknek olvasni. Hiába klisé, az ember reménykedik abban, hogy talán neki is sikerül, amit a szerencsétleneknek. Nagyon romantikus.

 Ami viszont a kedvencem...

(Kép és leírás illusztráció)

Kis Ernő
Kor: 35
Foglalkozás: Mosogató a McDonaltsban
Kedvenc szín: Rózsaszín

Nem baj, szeretjük Ernőt. Justin Biebert kevésbé, de ezt dobta be először a google. A nevét meg valahol olvastuk valami újságban, valamikor, hát nem is kellett nagyon gondolkodni, we did good job! De a továbbiakban Kis Ernőről, azon kívül, hogy a McDonaltsban nem lép előre, hogy ő a rosszfiú, és a kedvenc színe a rózaszín. Ezen kívül bunkó, s minden nő rá nyálaz. Karakterkidolgozás LVL6x10 a 23.on, Nem kell sokat szenvednünk a karakter kitalálásán, leírásán, ahogyan szőke haja az égnek ágaskodik, kék szemeiben halvány "mindjárt elalszom" hangulatú fény csillog, ajkát vékony mosolyra fittyeszti - Életem legjobb leírása T.T 

 Persze ennek is megvan az oka. Mégpedig az, hogy nem járunk emberek közé olyan sokat. Az embereket figyelve jöhetnek olyan ötletek - például ha korházban vagy gyakorlaton, és sok a külföldi cserediák, hiába nem érted mit mondanak, unalmas, éppen nem pelenkacserével töltött félóráidat - két másodperceidet -  ki tudod arra használni, hogy ellemezd az embereket. Néhány mondatból, hangsúlyból ki tudod következtetni, milyen kapcsolatban állnak. Ha tudsz néhány szót az adott nyelven, például angolul, hogy a tanárt "Mr." vagy "Ms." vagy "Mrs" Ernőnek vagy éppenséggel Ernő-senseinek neveznek, egymást beceneven szólítják a diákok, vagy ha nem ismerik egymást leolvassák a kártyákról a teljes neveket. Az arcokat meg tudod nézni. Otthon, gyakorlás képpen, egy üres lapra leírhatod egy karakter kinézetét. Rejtő Jenő is - ki szerintem a magyar irodalom egyik oktalanul keveset említett írója - piacokon, kikötőkben szeret ihletet a karaktereihez. 

 A gép előtt kisebb esélyed van egy karakter tökéletes megalkotásához. Bár az Interneten sokkal személyesebben tudsz beszélgetni másokkal, nincsenek zavaró tényezők, át tudod gondolni mit írsz. Nem mindenki írja a valós gondolatait, lehet, teljesen másnak adja ki magát aki. Ebből elég nehéz jellemet kovácsolni, nehezen tudod eldönteni, mire gondol. Míg élőben ott van az ember arcmimikája, melyről tudsz olvasni, itt ez nincs jelen. Helyette vannak a smilek, melyekkel szélsebesen hazudhatunk a másiknak lelki állapotunkról. 

 A karakter alkotásának lelki síkjai nagyon összetettek. Ugyanis az embereknek van egy alap személyisége, melyre, mint egy vázra fel tudjuk húzni a szereplő jellemvonásait. A fő vonásokra pakolhatjuk rá az apróbb jellemvonásokat. Például ha egy depresszióra hajlamosabb karaktert csinálunk, ne legyen mindig ultraboldog. Ha levert, depressziósabb a karakter, lehetnek jobb napjai, melyeken néha mosolyog egy kicsit, de főleg a borúsabb világképe látszódjon. S nem fog attól még megváltozni egy pillanat alatt, hogy belép az életébe egy csodálatos srác, aki imádja. A gyógyulás nagyon hosszú, ugyanakkor hiába billen át egy kicsikét a boldogba a karakter alaphangulata, még mindig hajlamos lesz depressziósabb időszakokra. Hiteles karaktert a személyiség alapos árnyalásával érhetsz el, neked kell a szereplőd lelkét megfestened, így az adott karaktertipushoz megfelelő "színeket" kell felvinned a palettádra. 

Gondolom ő se arról álmodik , hogy unikornist legeltessen Álomföldjén (Hetalia - Oroszország)

 Mentális zavarokat, betegségeket, esetleges ritkább szindrómákat csak akkor rakj a történetedbe, ha TUDOD MIRŐL ÍRSZ. Ha azt se tudod mi a Hiperaktivitás, a depresszió, a pánikroham, vagy a harlequin ichiozis ne írj róla. A saját hitelességedet fogja lebontani, ha rosszul írod le a tüneteket. S egy írónak hitelesnek kell lennie, ha Fantasyt is ír, el kell hitetnie a nagyérdeművel, hogy az általa megírt világ így van rendjén.

 

A külső megalkotásához sok rajzolást, írást, és nézelődést ajánlok. Szinkronban lehet a test a személyiséggel, de érdekes karaktert hozhatsz létre, ha kevered ezeket a jegyeket, sokkal szerethetőbb egy olyan karakter, aki jól érzi magát a bőrében, hiába kicsit duci, mint aki csontsoványan is le szeretne fogyni a harminc kilójából még harmincat. 

 Nem egy nagy etvasz egy kép alapján összerakni egy karaktert, s azt egy bloggra kirakva, az olvasóknak bábokat adni a történethez, míg olyan karaktert, kútfőből összerakni, melyet az olvasó elképzelhet, saját arcára formálhat... sőt! Talán még bele is szerethet ^^ 

300 szavas kihívás - The-300

 Nos, jelentkeztem egy afféle kihívásra, melyben 300 szóból kell egy izgalmas, kézelfogható történetet alkotni. Nem 302, nem 299, pontosan 300 szó szükségeltetik. Izgalmas kihívás, hisz imádok írni, csak novellákban nem vagyok valami sikeres - mert ha a Lucy belelendül XD

 Íme a kihívás Bannere, és köszönöm a felvételt ^^

Mert az áldozat a hibás - avagy Lucyke a hülye mert kihasználták

 Mivel már jó három hete történt az ominózus eset, hogy a fogadott hugicám elküldött a francba, mert kivételesen boldog vagyok. Tudom hogy furcsa, de eddig sikerült rámküldenie egy általa rendesnek nevezett férfit, akinek csak az tetszett hogy van mellem. Persze ez nem meglepő, csúnya lányokban is van valami jó. Aztán pár hónapra rá, miután szakított velem elkezdte magát hozzám vissza édesgetni, s a végén egy elég szép üzenetben kifejtette: "randa vagyok mind a bűn" "a pókot kiharapom a sarokból". S utána ment, felvágta az ereit  konkrétan felcsinált egy csajt, s elvett 9 szüzességet :).
  Persze utána kaptam a fejemre, hogy én tettem tönkre, estöbö. Meg az első exemért is, akinek bevallása szerint a... khm... izé... és szerintem az elég cink, ha olyan álapotban tisztelsz meg egy hölgyet, amire nincs jó magyarázat - nem mellesleg szerintem gusztustalan. Persze mindent megtettem neki, hisz akkor azt hittem, hogy ez a szerelem.

 A nőt lehet csicskáztatni, a nőnek az a dolga, hogy lesse minden kívánságát a férfinak, ezért cserébe néha kap egy bókot, hogy mennyire szép. Ritkán, de kap!  A lelki bántalmazás, amikor meghallod, hogy te csak a szexre vagy jó, hogy nimfómán vagy, hogy neked f***sz kell a szádba, rájössz, hogy ez nem mehet így tovább. Hát próbálsz lépni - idő közben életem leges legs****bb bizonyítványát szedtem össze - próbálsz visszatérni a régi énedre, hátha visszakapod az eredetit. De nem sikerült. Veszekedést az ő erotikus írásai követték, s az utolsó esti veszekedésnél besokaltam. Igaz csúnya dolgokat vágtam a fejéhez, de annyira felszívtam magam, hogy kimondtam mit gondolok róla. Ráadásul hugival is sikerrel összejött, s az állítólagos "legjobb barátnőm" kinek a pártját fogta?
 De végül is te nem számítasz, te csak egy nő vagy a többi közül... végigbőgtem három hetet, de nem baj, volt anime, volt nasi, szépen fel is szedtem pocira. De az életem továbbra is érdektelen maradt.

 Hiányzott... kerestem, hogy ki tud nekem legalább tizedannyi életkedvet adni mint ő. Megismerkedtem egy fiúval, aki ugyan arra használt volna, de nagyon naív voltam. Kért rólam képet, melyen látszik az arcom - vigyázok rá hogy ne látszódjon az arcom a facebook képeimen, hisz utálom - s minek mutassam magamat meg. Küldtem neki, jól is lakot vele, el volt. Aztán jött az első randi, kimentem a Westendbe, vártam. Húsz percet ott álltam, majd sírva hazakullogtam - nem volt ott. Anya persze nem hogy vígasztalt, még kaptam is a fejemre, miért sírok ilyen hülyeségen s miért rontom el a kedvét. Gondolom neki sose fájt ha otthagyták...

 Utána meg első randi ELŐTT pár órával hagytak ott.

 Persze szerelmi életem a poszt elején megismertetett példa szerint alakult mígnem körül-belül így éreztem magam...

 Nos, ez így ment tovább egészen úgy októberig, amikor összejöttem "japánnevűvel". Nos, ez parkinzonos volt, beteg, meg hát már elegem volt a szar kapcsolatokból. Hugi persze durozsolt, s a végén összekapott velem. Utóbbi meg leszart, magyarán én nem foglalkoztam azzal hogy ő van, ő se velem, miközben rendszeresen fenn volt, mígnem ezt az üzenetváltást találtam facen (komment-poszt kiadásban).
 Japánbetűs: Ennyi volt végre, örülök hogy vége
 Hugi: Te bírtad a legtovább eddig.
 Nem írásban, posztban basszus! Aztán még a gyerek van megsértődve, hogy kb leszarom. Törölte a kapcsolatot faceről, én innéttől kezdve semmissé tettem a dolgot. Letiltottam mindenüt, s úgy döntöttem felakasztom magam. Sok szuicid gondolatom volt akkoriban, persze ezt jól eltitkoltam mindenki elől. Nem éreztem magamat életképesnek, egyre inkább magamba zárkóztam, hisz úgy se ért meg engem senki se. Szinte már robotként éltem, hazaértem, SSOztam, aludtam, néha tanultam. Ördögi kör. Próbáltam lefogyni, próbáltam titkolni a problémáimat, de egyre rosszabb lett. Bár tanultam, s próbáltam jól teljesíteni, szinte már szétroppant a lelkem.

 Aztán egy szép napon élőben is találkozhattam álmaim szerelmével, kivel végre boldog órákat tudok eltölteni ♥

 Ott kezdődtek a gondok, úgy január környékén, hogy hugi összejött az első exemmel. Nos, róla köztudott - mármint megmondtam neki - hogy neki a nő csak a dugásra kell. Nem tudom hogy sikerült neki, de teljesen magába havarította, s ellenem fordította. Én voltam az idióta, hogy miért szakítottam vele, holott jó okom volt a dologra. Idegességemben elkezdtem magam vagdosni, melyet minden ilyen roham után egy fogadalommal zártam - többé nem csinálok ilyet. Zokniban aludtam, hogy ne bukjak le, s próbáltam titkolni a dolgot, mert erősnek kell tünnöm. Én nem lehetek csak úgy beteg, a problámáim nem problémák :)

Már gyógyulgatott amikor készült. Még jópár nyoma megmaradt. 

 A terápia sikeres volt. Az önbecsülés legkisebb csíráját is kiírtották belőlem, szinte gyűlölöm magam, s jó okom van rá hogy gyűlöljem. Utálok a tükörbenézzni, s lassanként elveszítettem önmagamat, egy mindenkinek behódoló, saját véleményt nem alkotó robot lettem, mely csak azért él, hogy másoknak megfeleljen. Párom próbál terapizálni, az induláshoz képest sokkal jobban vagyok, de nem hiszem, hogy valaha is a régi leszek :(

 Sajnos akinek szólna a poszt úgy se fogja elolvasni :P :D